2011. június 3., péntek

Most akkor merjek nekifogni, vagy ne merjek?



Azt mondják, az ismétlés a tudás anyja. Én még hozzátenném azt is, hogy ráadásul vannak dolgok, amiket nem is lehet eleget ismételni. A Kalligráfia Baráti Kör portálján tettem közzé tavaly egy apró eszmefuttatást, amellyel egy kis lelket szerettem volna verni azokba, akiknek meggyőződése, hogy ez a műfaj nem nekik való.
Úgy gondolom, a bátorító szavakból sosem elég, úgy döntöttem tehát, hogy ezt itt is megosztom. Íme tehát az iromány:

Minél régebben mozgok a kalligráfia területén, annál többször hallom a következő, néha nevetős hangsúlyú, néha lelombozódott tónusú kijelentést: „Úgy szeretnék én is ilyeneket írni, de elképesztő, hogy mennyire nincs tehetségem az ilyesmihez”. Szinte már megszoktam azt is, hogy sokan nekifognak, és az első napok, hetek dülöngélő betűsoraitól annyira letörnek, hogy fiókban köt ki toll, tinta, papiros, és a kalligráfia besorakozik a „na, ezt is kipróbáltam” témák kipipálásoktól hemzsegő listájába...