2012. október 25., csütörtök

KÉZÍRÁS... MARGÓN (1) - Most mi van a "zírással" ?

Mielőtt még félreértésekre adhatna okot, nem szándékozom semmilyen Margó nevű nemlétező hölgyismerősömre való írogatásról elmélkedni. Mindössze megpróbáltam valamilyen tőlem telhető szellemességgel bevezetni mondanivalómat (gyakran meglehetősen kétes értékű a dolog).
És ha csak most esett le a tantusz, akkor úgy tűnik, ez a szellemesség most nem (sem) jött össze. 
Szóval: röviden, a valódi téma az a "pánikszenzációhullám", ami végigvonulni látszik jó ideje a világsajtón, és amely a kézírás szükségességéről, értelmességéről, esetleges fölöslegességéről, előnyeiről, hátrányairól, kiszorulásáról, eltűnéséről, életéről, haláláról, ésatöbbiről szól. Ennek a margójára szeretnék körmölni néhány gondolatot a magam csöndes morfond írásával. Nem várható el, hogy szó nélkül hagyjam azt a rengeteg zseniális cikket, ami úgy indul, hogy "a kézírás vége" meg "a kézírás halála", meg "kiment a divatból a kézírás", meg ezek ellenkezője, meg sok más szalagcím, amely arra hivatott, hogy orronpattintós módszerrel hívja fel magára a figyelmet. Merthogy az Államokban kiszórják a folyóírást a tanrendből. (NB ennek néhol fordított hatása van, kis hazánkban válaszul még szépírás versenyt is tartottak. Nemhiába, nálunk mégiscsak zsigerből jön a "nem".)