Véget ért a kellemes nyári terasz-szezon, szombaton éjjel már az egyik belvárosi kávéház utcai teraszán sörözgetve igencsak jó szolgálatot tett a szabadtéri fűtés jótékony ernyője.
Persze, mit stíröl akkor is egy hozzám hasonló tintás ujjú betűbeteg - a portálon díszelgő, kalligrafikus feliratokat.
Érdekes, fűződött tovább a fejemben, miközben a társaság a napi/éves pletykákkal volt elfoglalva, hogy van egy fajta kettősség ebben a "portálkalligráfia" műfajban.
Egyrészt egyre népszerűbb, hiszen egyre több vendéglátós látja-érzi, mennyire ütős kommunikációs eszköz van a kezében az arányaiban gyakran hatalmas üvegfelületekkel. Az "élő", kézi feliratok meg persze, hogy odavonzzák a tekintetet, és a hatásuk mechanizmusa hasonló, mint egy jól összeválogatott teraszbútoré, amikor egy sétálóutcában kóvályogva az ember azon tűnődik, melyik által engedje magát elcsábíttatni. Ráadásul a ház igényszintje is hasonlóan fejlődik, mint a berendezés/dekoráció egyéb területein. Minél több portálon jelennek meg kézjelek, annál fontosabbnak bizonyul, hogy profi kivitelt, ütős képet mutassanak, hiszen amikor egymás mellett tíz portál lesz teleírva, az utca embere ugyanolyan gyorsan véleményt alkot és rangsorol ebben is, mint ahogyan a teraszokkal, vagy bármi mással is teszi. Vagy észre sem veszi ha jellegtelen, és minden bizonnyal ez a legrosszabb verzió.
Másrészt viszont érdekes, hogy a "portálkalligráfia" fejlődésének - úgy érzem - még csak az első lépése "van folyamatban". Néhány kivételtől eltekintve ugyanis a portálok felületét úgy szokták kezelni, mint egyszerűen a belső menütábla, vagy a nyomtatott menü "meghosszabbítását". Vigyázat! Nem azzal kapcsolatban van kifogásom, amikor a ház különlegességeire hívják fel ilyen módon a figyelmet, sőt, ellenkezőleg. Ez pontosan a jó verzió lenne. Az viszont helypazarlásnak számít (legalábbis az én logikámban), ha egy étterem kiíratja az üvegre, hogy "Desszertek", hiszen ezen nagyívű tájékoztatás nélkül is egyértelmű, hogy ilyen van az étlapon. Ha ehelyett a ház sütikülönlegességét írják ki, na, az már erősség lehet.
Visszatérve a gondolat elejére, azaz az első lépés kérdésére: az én meglátásom az, hogy a ház ajánlata(i) csak egy részét képezik a lehetőségeknek, önmagukban nem aknázzák ki azt a kommunikációs erőt, amelyet egy nagy üvegportál képvisel, és talán itt az alkalom arra, hogy továbblépjünk egyet, mielőtt még az üzlet bejáratának ideje lenne üvegmenüvé laposodni.
Hogy mit érdemes közölni egy ilyen "második fázisban" a ház ajánlata MELLÉ? (Mert természetesen arról szó nincs, hogy egyikkel teljesen kihelyettesítsük a másikat.) Gondolatainkat. A jól kiválasztott gondolatok mindig nagy vonzerővel bírnak, mert mélyek, vagy erősek, vagy frappánsak, és ami a legfontosabb, a házról szólnak. Senki nem írat ki olyant, ami köszönő viszonyban sincs a hellyel, mint ahogy senki nem fogja a szomszéd vargabélesét sem felkörmölni a menütáblájára. A gondolattal viszont már megmutatunk valamit magunkból, és nyitottabb ajtóval várjuk vendégeinket. És a vendég ezt is megérzi, mint minden rezdülést, hangulatot, ahogy belép az ajtón.
Miért boncolgatom ezt a témát, amikor látszólag szezonvéget írunk? Pontosan azért, mert a téli időszakban eltűnnek a teraszok, és ezzel a ház elveszíti egy időre egyik nagyon fontos lábát, amiben nyáron elbotolnak a járókelők, és odahuppannak egy tetszetős kacsacomb mellé.
És a portál egyedül marad a utcán, mint az egyetlen pont, ami bármilyen kapcsolatot teremthet az éhes, szomjas, bulizós, vagy egyszerűen csak fázós turistával. És ne felejtsük el, az üvegen levő íráskép van szemmagasságban, nem pedig a "cégér". Ezért nem mindegy, hogy van-e valami, hogy az micsoda, és nem utolsó sorban milyen képet mutat. Félreértés ne essék, NEM elengedhetetlen kellék a kalligráfia egy portálon, régen is megvolt mindenki nélküle. Viszont az már bebizonyosodott, hogy ahol van, ott egy plusz pont. És az ugyebár nem kérdés, hogy minden plusz pontra szükség van.
Szándékosan nem használok fel képeket a gondolataim illusztrálására, hiszen nem az a célom, hogy konkrét portálkalligráfia kritikát írjak, konkrét kivitel szempontjából ez egy teljesen szubjektív műfaj (ráadásul egoista és részrehajló vagyok).
Viszont néhány körülmény fogta magát, és piszkos módon összejátszott, hogy egy kis szakmai marketingnapot lehessen tartani a téma körül.
Az áldozat a SÜTIBÁR a Corvin sétányon, ahol ösztönösen éreztek rá arra, hogy ha már felirat lesz, valami újat, erősebbet is ki kellene írni az aktuális csemegékkel együtt. Naná, hogy elindult bennem az örömvisítás, hiszen ez összevág mindazzal, amit fent leírtam, és ami mellett már lobbizom egy ideje. Így pillanatok alatt jutottunk egyetértésre a koncepció körül, és feltett szándékom az eredményt minimum a gondolatok és a lelkesedés szintjére hozni. Hozni a tőlem telhető legjobbat. Reményeim szerint.
A "program" egész napos - ugyanis nem egy-két szó került szóba, hogy szóról szóra felszórjam -, most november 16-ra esik, péntekre, és szeretnék ezúton meghívni minden kollégát, barátot, ismerőst, aki műveli és nem műveli a műfajt, akár esetleg trükköt szeretne ellesni, vagy csak kíváncsi arra, hogyan készül el az egész, vagy mindössze kihasználná az alkalmat egy kis sütizésre, csevegésre. Hozzáteszem, én kóstoltam már néhány dolgot a sütibárban, és arra jutottam, hogy már csak ezért is érdemes elkirándulni a Corvin sétányra. Ez nem marketingduma.
Tehát, attól függően, hogy bárkinek az "eleje", a "közben" vagy a "végeredmény" az érdekes, mindenkit szeretettel látok a pénteki nap folyamán egy kis akár szakmai, akár nem szakmai csevelyre, nézelődésre, sütizésre, természetesen kritikára is, ha bárki méltat rá.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése