Mindenkinek... Kellemes Ünnepeket...

Falra festjük... nem az ördögöt.

Ha Salzburgban a többszáz éves faragott betűk fogtak meg, és ezért be kellett tévedni a temetőbe, Kitzbühelben a téma az utcán hevert. Pontosabban a falakon. Ecsettel "hevertették" oda. 

A kézi munka igen magas szintű értékelésének lehettem tanúja (egyébként nem csak ezen a téren). Egy dúsgazdag település, ahol ugyan a pénz nem lenne akadály a trükkösebbnél trükkösebb cégtáblákhoz, mégis a kézzel festett falak számítanak a klasszis csúcsának.

Úgyhogy az ott töltött másfél nap alatt összegyűlt fotókból kiválogattam néhány olyant, ami többé-kevésbé sikerült is, és, amint a mellékelt ábra mutatja, lelkifurdalás nélkül terhelem meg velük az idetévedők vizuális receptorait.

Kalligráfia, kőbe vésve...

A hetekben volt alkalmam eltölteni négy napot Salzburgban és Kitzbühelben. Munka volt ugyan, nem turistaút, de az időbeosztás úgy hozta, hogy napközben bőven volt időm mászkálni, így érkezésem másnapján, délelőtt, elindultam Salzburgban az orrom után. 

Szóval sétálgattam az óvárosban, figyelve nagyjából arra, hogy az iránytű a fejemben túlzottan ne kuszálódjon össze. Ilyenkor szokásom, hogy főleg templomtornyok alapján tájolom be a helyzetemet, mint annó a hegyekben a magányos fenyők, tölgyek, vagy éppen sziklaormok szerint. Ezek alapján viszont nem is volt nehéz dolgom, mert torony volt bőven, lépten nyomon.