2016. december 6., kedd

Tinta próbája... az írás.



Bármennyire vannak már jól bevált cuccaim, mindig érdekesnek találom új anyagokkal kísérletezni. Így esett, hogy hozzám csapódott egy adag japán tus, a Művészkatalógus jóvoltából, véleményezésre.

Aztán húzódott a próba, telt az idő, viszont olyan akadtak olyan feladataim, amelyek nem egy gyakorló papíron, hanem "élesben" tesztelték le, hogy mire jó a "cucc" alkalmazott nyugati kalligráfia esetében.

És ha igaz, hogy a puding próbája az evés, na itt sikerült is rendesen belekanalazni.

Hát lássuk:






Az első igen jóleső tulajdonsága a kiváló fedés volt. Falon is :D





A másik kiváló tulajdonsága az, hogy stabil, és ott sem folyik szét, ahol más tintát igen szív a papír. A hektikusan viselkedő merített papíroknál például ez nem egy hátrány :D





Azt hiszem, hogy tollrajzoknál is kiválóan bevált :D


Egy kis hígítással valódi hajszálvonalakat lehet kihúzni belőle :D


És a legnagyobb kihívás: a gyöngyházfényű papírok, amelyekre gyakorlatilag nem lehet írni tintával. Lassan száradt, de hibátlan volt az eredmény, és utólag sem kenődött.


És végül: magam is meglepődtem, hogy akár arany nyomásra is fantasztikusan lehetett vele retusálni, amikor arra kértek, hogy az arany felirattal vásárolt vendégkönyvet írjam át fekete feliratra :D


Egyszóval: 

Állag: kitűnő
Fedés: kitűnő
Finomság: kitűnő
Alkalmazhatóság: az eddig tapasztalt legsokoldalúbb :D

Aki nem hiszi, tegyen próbát :D Akit meggyőzött, használja bátran :D


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése