Betűszótár

Ahhoz, hogy azok is elboldoguljanak az információkkal, akik most találkoznak először a műfajjal, egyik legfontosabb dolog az, hogy egy nyelvet beszéljünk. Ehhez próbáltam összeállítani még régebben egy olyan kis lexikonszerűséget, amely néhány alapfogalom tisztázását célozza meg, egyelőre a teljesség igénye nélkül, és csak az alapinformációkra szorítkozva. Ezt az anyagot osztom meg az alábbiakban, és remélem, mindenkinek hasznos lesz a jövőben.
Értelemszerűen ezeket a meghatározásokat nem én találtam ki, ezt nálam sokkal okosabb és hozzáértőbb emberek tették, én csak megpróbáltam egy kicsit valamiféle rendszerbe szedni.
Abból kiindulva, hogy az interneten töméntelen mennyiségű információhoz lehet jutni sok nyelven, ahol szükségét láttam, beírtam a címszavak angol, francia megfelelőjét is, hiszen ha valaki az adott nyelven járatos, de nem ismeri a kifejezést, a címszó ismeretében már könnyen tud keresgélni és tanulni tovább.
Elnézést kérek tipográfiában jártas kollégáktól, de a viták elkerülése végett előre közlöm, hogy némely kifejezés a kalligráfiában nem feltétlenül fedi ugyanazt, mint az ő szakterületükön.
Ezzel együtt készséggel fogadok minden olyan kritikát, ami segít az esetleges hibákat kiküszöbölni.

Alapvonal (Baseline, Ligne de base),
A betűtörzs (x-magasság) alsó vonala.

Angol folyóírás (English Roundhand, Anglaise)
Folyóírás a XVIII-XIX sz-ból, 54°-os dőlésszöggel, precízen kidolgozott vékony-vastag kontrasztokkal. Sokszorosításhoz réztáblákba metszették, ezért COPPERPLATE néven terjed el, de használatos angolszász nyelvterületen az Engrosser's Script, vagy Engraver's Script is. Bővebben COPPERPLATE címszó.

Antifonárium (Antiphonarium, Antiphonaire)
Antifonák gyűjteménye, azaz azon szentírási szövegeknek összefoglalása, amelyeket szentmiséken, és a breviáriumokban mint antifonokat énekeltek.

Apex (Apex, Apex)
Tollvonás induló szakasza a betű felső csúcsaiban, vagy egyéb vonás elején. Tipográfiában a betűcsúcs elnevezése.

Aranyfüst
Vékonyra nyújtott (vert) aranylemez, amelyet betűk, díszítmények aranyozására használtak/használnak. Vastagsága egytízezred mm (0,0001 mm, esetleg újabban 0,000125 mm). Általában 23, 24 karátos aranyat használnak hozzá. Aranyozás előtt a felületet tradicionális esetben gesszóval, vagy tojásfehérje-készítménnyel kezelik/domborítják. Fényesítéséhez agátból, esetleg más kemény féldrágakőből készített eszközt használnak.

Basztarda (Bastard, Batarde)
Gótikus betűtípus a XIV-XV századból.

Betűdísz (Flourishing, Arabesque)
Díszítő vonás, amelyekkel a felnyúló, vagy lenyúló szárakat hosszabbítják meg az erre alkalmas betűkön (pl. b, d, f, g, p, z).

Betűköz
Két betű közötti vízszintes távolság.

Betűszélesség (Character width, Chasse)
Betű teljes szélessége.

Betűtörzs/x-magasság (x-height, Corps)
Kisbetűk magassága fel- és lenyúló szárak nélkül. Pl: a, e, u, n, c, stb.

Breviárium (Breviary, Bréviaire)
Liturgikus könyv, amely az officium számára előírt egyházi szövegeket tartalmazza.

Busztrofedon (Boustrophedon, Boustrophédon)
"Ökörszántás" technikával készült szöveg, azaz először jobbról balra, majd balról jóbbra, ismét jobbról balra, stb váltakozó sorokkal.

Cinóber (Cinabre, Cinabre)
Természetes higanyszulfidot tartalmazó vörös szímű ásvány, rendszeresen használt festékanyag.

Copperplate (Engraver's Script, Engrosser's Script, English Roundhand, Copperplate, Anglaise)
Folyóírás, amelyet a XVI. századtól kezdve használtak Európában, és a XIX. század végéig mindennapos használatban volt. Elsősorban rézmetszettel sokszorosították, ennek köszönhető a "copperplate" elnevezés. Lendületes jellege ellenére szigorúan kötött formák jellemzik: precíz, elliptikus íveken nyugvó betűformák, 54°-os dőlésszög, pontos szabályok szerinti árnyékolás. Flexibilis, finom hegyű tollat igényel. Nagyon sok, finom eltéréseket mutató verziója alakult ki, angolszász országokban ma is használatos protokoll-célokra, elegánsan romantikus vonalai miatt például esküvők tipikus betűje.

Démotikus (Demotic, Démotique)
Az ókori Egyiptomban a nép által, üzleti és magánügyek lejegyzésére használt írás.

Diótinta (Walnut ink, Brou de noix)
Zöld dió írásra használt kivonata.

Ékírás (Cuneiform, Cunéiforme)
Ék, ill. Szög formájú írás, a sumér birodalomban. Agyagtáblákra készült, speciális formára metszett nád segítségével.

Epigráfia (Epigraphy, Épigraphie)
A szilárd, időtálló anyagra készült (kő, fém, agyag, stb) feliratokkal foglalkozó tudomány.

Evangeliárium (Evangeliary, Évangéliaire)
A misék során felhasznált összes evangéliumi szöveg gyűjteménye.

Felnyúló felső vonal (ascender line, Portée)
A betű teljes magasságát határoló felső vonal.

Felnyúló szár (Ascender, Haste)
Egyes betűk a betűtörzs (x-magasság) fölé nyúló szára.

Fólió, Lap  (Folio, Folio)
Kódex, könyv oldala.

Fraktúr (Fraktur, Fraktur)
Német nyelvű területek által használt gótikus írás, a XVI. sz-tól használták.

Gesszó (Gesso, Gesso)
Aranyfüst fektetéséhez készített finom kötő/domborító anyag, amelyet az aranyozandó területekre vittek fel. Az összetevők arányát illetően sokféle recept alakult ki az idők folyamán, de az alap rendszerint azonos: kréta (vagy fehér gipsz), ólomfehér (kremsi fehér), cukor- vagy mézszirup, halenyv (vagy nyúlbőr enyv), cseppnyi szegfűszeg esszencia, esővíz (ma desztillált).

Gótikus (Gothic, Gothique)
Tört vonású írás betűcsaládjának gyűjtőneve, legelőször 1070 körül jelent meg az anglo-normann királyságban. A gótikusokon belül az évszázadok folyamán több (egységesen, vagy esetenként regionálisan használt) fő típus alakult ki, mint a Textualis (Textura), Basztarda, Rotunda, Kurzíva, Schwabacher, stb, amelyek szintén továbbfejlődve összességében több, mint 160 különböző kézzel írt varációt eredményeztek. Egyes típusai egészen a huszadik század elejéig általános használatban voltak. Ma elsősorban nyomtatott címsorok betűi, illetve a modern kalligráfia merítkezik belőle, hiszen a látszólagos robusztusság ellenére végtelenül finom, kontrasztos, árnyalt játékot tesznek lehetővé. Elnevezése nem kötődik sem korszakban, sem a név eredetében az építészet ugyanilyen nevű korszakához.

Gótikus kurzíva (Gothic cursive, Cursive gothique)
A nyomda XV. sz-i megjelenése után a gótikus kurzíva válik a mindennapi írásmóddá. A német nyelvterület a XX sz-ig megtartja, egyéb területeken a humanista kurzíva helyettesíti ki.

Görbe (Bowl, Panse)
Betűtestet meghatározó kerek, vagy elliptikus vonal. Pl.: b, d, p, q esetében.

Gubacstinta
Tölgyfagubacsból (gubacsdarázs lárváinak a lakóhelye) készített középkori tinta. A legkeresettebb tölgyfagubacs a török vagy aleppói származású volt. Mai példa a gubacstintára a Rohrer & Klinger SALIX és SCABIOSA típusai. A tinta kiváló tulajdonságai például (megfelelő tollszem és papír használatánál) a vele írható hajszálvonalak alig látható finomságában mutatkoznak meg.

Heraldika (Heraldics, Héraldique)
Címer és jelképtan.

Hieratikus (Hieratic, Hiératique)
Ókori egyiptomi kurzív írás, adminisztratív lejegyzésekhez és "könyv"-íráshoz. Megelőzi a démotikus írást, egyszerűsített hieroglifákat használ.

Hieroglifa (Hieroglyph, Hiéroglyphe)
Piktografikus, ideografikus és fonetikus írásmód az ókori Egyiptomban.

Humanista (Humanistic, Humanistique)
Olasz humanisták által alkalmazott írás a XV sz elejétől, amely közvetlenül a karoling írásból merítkezett. Példaként a Corvinák kiváló lehetőséget nyújtanak a Humanista Antikva tanulmányozására, beleértve azt az átmenetet is, ahol még a betűk szerkezete "tartalmaz" gótikus stílusjegyeket (gotiko-antikva). 

Ideogramma (Ideogram, Idéogramme)
Fogalom, szó írására szolgáló jel. Fonetikai megfelelője is előfordulhat.

Illuminálás (Illumination, Enluminure)
Kéziratok festett (esetleg aranyozott) betűkkel, díszítményekkel történő dekorálási művészete.

Incipit
Kézirat kezdő szavai.

Iniciálé (Initial, Initiale/Lettrine)
Dokumentum, fejezet, bekezdés első betűje, díszített, ill. díszítetlen formában, de mindenképp vastagabb vonásokból épülve fel, mint a szövegrész.

Írónád - calamus (Reed pen, Calame)
Nádból, változatos formában metszett írószer.

Íróvessző (Stylet)
Viasztáblák íróeszköze. 

Kagylóarany (Shell gold, Or à la coquille)
Aranypor (általában 23,75K) és gumiarábikum keveréke amelyet eredetileg kagylóban lehetett kapni. Aranyozáshoz használták és használják ma is, csakúgy, mint az aranyfüstöt, és vízbe, (esetenként tojásfehérjébe) mártott ecsettel vitték fel a díszítendő felületre. Különbség az, hogy nem igényel aládolgozást a tapadáshoz, és "tintaszerűen" is viselkedik, azaz betűírásra is alkalmas (okleveleken gyakran előfordult, hogy az első egy-két sort, vagy a kiemelt személyneveket kagylóarannyal írták). Ebben az esetben egyszerűen desztillált, vagy esővízzel hígítható. Száradás után az aranyfüsthöz hasonlóan fényesíthető.

Kalligramma (Calligram, Calligramme)
Írott szöveg segítségével alkotott ábrázolás, gyakori ábrázolási mód az iszlám kalligráfiában

Kalligráfia (Calligraphy, Calligraphie)
Szépírás, a görög « kallos », szépség, és « graphein », írni szavakból ered.

Kancellária (Italic, Chancelière/chancellerie)
Enyhén dőlt (10-15°) olasz kurzív ábécé, amelyet a pápai kancellária használ a XVI századtól. Modellként szolgált később minden kurzíva számára. Bár esetenként álló verziója is használatos, ez a betű elsősorban a dőlt betű analógiájává vált, olyannyira, hogy a mai nyomdai-számítógépes szóhasználatban az "italic" átvette a "dőlt betű" jelentést.

Kapitális, (Capital, Capitale)
Nagybetű, majuszkula, verzál.

Kapituláris (Capitular, Capitulaire)
Fejezetcímek gyakran aranyozott iniciáléja.

Karoling (Caroline, Caroline)
Nagy Károly birodalomegyesítési törekvéseinek részét képező, egész Európában elterjedt írás (IX. sz.).  

Kódex (Codex, Codex)
Kézzel írt, de a mai könyvek összeállítási elve alapján készült régi könyvek. Anyaguk először pergamen, majd papír.

Koromtinta
Fekete festékanyag, amelyet különböző anyagok (fa, gyanta) szenesítése során a füstből képződő koromból készítettek. A kormot kötőanyaggal keverve készítették a tintát. Minden jel arra mutat, hogy az ilyen módon készült anyag volt az írásra használt első tintaféle.

Kurzív/folyóírás (Cursive, Cursive)
Gyors lendülettel alkalmazott, gyakori betűkötésekkel rendelkező, betűtípustól függően álló, vagy jobbra dőlő írásmódok neve. 

Lapdíszítmény (Rinceau)
Faragott, vagy festett, rendszerint stilizált indákat, szárakat, növényspirálokat ábrázoló rajz az iniciálék, margók, oldalszélek díszítéséhez.

Lenyúló szár (Descender, Descendante)
A betű alapvonal alá nyúló szára (g, j, p, q, y, egyes esetekben z, stb)

Ligatúra (Ligature, Ligature)
Két-három betű kötése, amely akár egy karakterré is változtathatja azokat (pl. "et" = &)

Longobárd (Lombard, Tourneure)
Germán verzál betűtípus. Alapjában véve díszített unciális, amely kizárólag iniciálék rajzolásához szolgált alapul a XII. sz-tól. 

Merovingi (Merovingian, Mérovingienne)
Sűrű ligatúrákkal alkalmazott írás a frank királyságban, a VII. sz.-ban.

Monoline írás
Bármely betűtípus árnyékolás nélküli, egyszerű vonalú íróeszközzel írt változata.

Paleográfia (Paleography, Paléographie)
Régi írások tanulmányozásával foglalkozó tudomány. 

Pergamen (Parchmen, Parchemin)
Kecske, bárány, vagy borjúbőrből készített írófelület.

Pumex (dörzskő, tajtékkő)
A pergamen egyenetlenségeinek eltűntetésére szolgált, a krétaporozás előtt. A jól előkészített pergamen felülete finomabb, simább mint a legtöbb ma használt papír felülete.

Quadrata
IV. sz-i, a római kapitálisból eredő írás.

Realgár (Realgar, Réalgar)
Csillogó vörös, arzén biszulfitból nyert festékanyag, az ír illuminátorok egyik kedvelt színe.

Római kapitális (Roman Capital, Capitale romaine)
Kr.e. VII. szárad végétől veszik át a rómaiak a görög ábécét, módosítva azt a latin fonetika szerint. Ez a verzál ábécé, amely Capitalis monumentalis néven is ismert, alapvetően befolyásolja majd az összes latin írásrendszert.

Ronde (francia kurzív)
Kerek, legnépszerűbb változatában álló, de dőltként is előforduló kézírás, a XVII és XIX sz. egyik kedvelt betűtípusa. Jellemző a nagy kontraszt a vékony-vastag vonások között. Az angol folyóírással ellentétben nem hegyes, hanem vágott tollal írják.

Rotulus
Tekercsfajta középkori latin neve. A pergamentekercs ebben  az esetben fa vagy elefántcsont tengelyre van tekerve. Elsősorban színházi, liturgikus, illetve adminisztrációs célokra használták.

Rotunda
Gótikus, a texturával ellentétben kerek vonású írás, Olaszországban és Spanyolországban volt használatos, a XV. századtól.

Rubrikátor (Rubricator)
Másoló, akinek a dolga a kezdőbetűk és egyéb e célra fenntartott helyek pirossal történő kihúzása volt.

Rustica
I. sz-i római verzál ábécé.

Sortáv (Line-spacing, Interlignage)
Két sor közötti távolság.

Sorvég (Bout de ligne)
Egyszerű, vagy díszített tollvonás, amelynek célja a rövid sorokban maradt hely kitöltése margóig.

Szem/űr (Counter, Contrepoinçon)
Betű görbéje által határol üres terület, illuminátorok díszítőfelületként használták, akár miniatúrák festésére is.

Szkriptor (Scribe, Scribe)
Egyaránt jelöli az ókori titkárt, a középkori másolót, valamint nyugati nyelvekben a mai kalligráfust.

Szkriptórium (Scriptorium)
A kódexmásolók műhelye a kolostorokban.

Szótagírás (Syllabic, Syllabaire)
Paleográfiai szempontból olyan írásrendszer, amelyben az egyes jelek szótagoknak felelnek meg.

Talp (Serif, Empattement)
A szár, kar, uszály talpszerű végződése.

Textuális (Textualis, Textuelle)
A közönséges könyvekben használt gótikus textura.

Textura
Álló, szoros vonásrendű gótikus írás, a Rotunda ellentéte, a XV századvan használták liturgikus könyvek, de kódexek írására is, majd nyomtatásra is.

Tinta (Ink, Encre)
Folyékony, fekete, vagy színes, írásra alkalmas anyag.

Tintatartó betét (Réservoir)
Apró fémbetét a mártogatós tollhegyeken, amely megnöveli a tollhegy kapacitását.

Titulus
Rövidítés jele (vonás a betűk felett), egy, vagy több betű kihelyettesítésére, általában latin szavakban.

Tollvég (Tip/point, Bec de plume), a tollszem tulajdonképpeni hegye
A tollvég szélességének arányával adható meg a különböző betűk magassága, a vágott hegyű tollal írt betűtípusoknál. A folyóírásokhoz használt tollhegyek vége gyakorlatilag akár tűhegyes is lehet. Ez utóbbiaknál az árnyékolást a lefelé tartó vonásoknál alkalmazott nyomás hatására szétnyíló tollvég adja meg (pl a COPPERPLATE esetében).

Unciális (Uncial, Onciale)
Kerekded írás, nagybetűk nélkül, a IV sz-tól a X. sz-ig volt használatban.

Vastag szár (vagy hurok)
A toll tartásából eredően a betű vastagon húzott vonása.

Végződés (Terminal, Empattement)
Egyes betűk szárainak nem talpszerű, de a betű vastagságától eltérő végződése. Tipikus példa erre az olasz kancellária (italic) l, f, b betűi felső szárának végződése.

Vékony szár-, hajszálvonal (Hairline, Délié)
A betűk vékony szárait, v. hurkait jelöli.

Vellum (Vélin)
Eredetileg halva született borjú bőréből készült finom pergamen.

Verzál (Versale, Versale)
Kapitális, majuszkula, nagybetű. Verzál ábécé az, amelyik nem rendelkezik kisbetűkkel (longobárd, római kapitális, rustica, stb.)

Viasztábla - tabula cerata
Viasszal bevont írótábla (görögöknél, ill. rómaiaknál) amelyre íróvesszővel (stylus) írtak, karcolással. Szükség esetén többet is összefűztek, ha hosszabb volt a szöveg.

Vizigót írás (Wisigothic, wisigothique)
Ibériában a középkorban használt írásrendszer.

Vonásrend (Ductus, Ductus)
A latin « ducere », vezetni igéből ered, és a betűk vonásainak irányát és sorrendjét jelöli. A legtöbb betű írása (főleg a könyvírások betűi) több, különálló vonásból épül fel, amelyek sorrendje rendszerint kötött. Apró sorrendcserék előfordulhatnak, de az alapvonások tekintetében fontos - a stílusjegyek megőrzése szempontjából, és a könnyebb tanulás érdekében - a vonásrend tiszteletben tartása.


Megjegyzések